Felsőbácska kapuja Bácsalmás
Az ország egyik legmelegebb tájegysége, ahol igen magas a napfényes órák száma (átlag: 2098), igen alacsony az évi csapadékmennyiség (átlag 565 mm).
Látnivalók:
A Csauscher palota N 46° 7,547' E 19° 19,851' 120 m [GCBACS+palota] neobarokk stílusban, 1925-26-ban épült Kóbor Ferenc bácsbokodi építőmester közreműködésével.
A klasszicista stílusban épült bácsalmási római katolikus templom
N 46° 7,551' E 19° 19,897' 120 m [GCBACS+templom].
A templom kertjében található egy viacolorral kirakott magyar címer
N 46° 7,544' E 19° 19,901' 120 m [GCBACS+címer].
A városban megtekinthető állandó jellegű helytörténeti kiállítás a Gyűjtemények Házában N 46° 7,586' E 19° 19,852' 120 m [GCBACS+gyujtemeny] található. A település történetére vonatkozó írásos dokumentumok mellett néprajzi tárgyi gyűjtemények (népviseletek, régi mesterségek eszközei) kerültek kiállításra. Dulity Tibor Bácsalmáson született festőművész állandó kiállítása is itt tekinthető meg.
Egy kis történelem:
Az ALMÁS, HAJMÁS néven említett település a Rákóczi szabadságharcot megtorló délvidéki hadjárat után kezd véglegesen betelepülni elsősorban délszlávokkal (nagyobb részt katolikus illírekkel), valamint az ország északi részeiről áttelepülő magyar, kisebb részben szlovák szökött jobbágyokkal. Bél Mátyás az 1735-ös leírásában Felső-Almás néven, kicsiny faluként említi.
1740-től saját parókiája és temploma van. Az 1768-as kincstári térképen a falu már a mai helyén van, a szőlők is fel vannak tüntetve. 1772. július 20-án ALMASKA SELO kamarai falu címén urbáriumot kapott.
Mezővárosi címét 1871-ben vesztette el, de közigazgatási szerepköre földrajzi fekvése folytán megnőtt, 1873-tól járási székhely lett Bács-Almás. Végleges helynevét (Bácsalmás) 1904-ben törvényhatósági rendelettel állapították meg.
Az 1890-es évektől hatalmas gazdasági fellendülés jellemezte a települést. A homokos határrészek felparcellázása után szőlőt telepítettek, tanyákat építettek. A vasútvonalak 1885-ös (Bátaszék-Baja-Bácsalmás-Szabadka) és 1903-as (Kiskunhalas-Bácsalmás-Zombor-Apatin) kiépítésével a település bekerült a modern gazdasági vérkeringésbe.
A meggazdagodott birtokosok és kereskedők pénzintézeteket, ipari üzemeket (gőzmalmokat, téglagyárat) létesítettek, szállodákat működtettek. A vezető értelmiségi réteg kialakulása pezsdítően hatott a szellemi életre. Létrejött az úri kaszinó, sorra alakultak meg az egyesületek, társaskörök.
A fejlődés az 1960-as évek közepétől a mezőgazdasági üzemek, a nagyobb beruházások állami támogatásával és az Alföld iparosításának országos célként meghirdetett programjával kezdődött. A leányvállalatként létrejött ipari üzemek elsősorban a szabad női munkaerőre épültek.
A település kommunális fejlesztése is ebben az időben kezdődött (vezetékes vízhálózat, levezető árokrendszer, új strandfürdő, út és járdaépítések, sütőüzem, buszállomás, kereskedelmi egységek) Jelentős volt a magánerős lakás- és házépítés. A beruházások döntően a termeléssel összefüggő ágazatokra korlátozódtak (Állami Gazdaság, Termelőszövetkezet, könnyűipari üzemek). Az 1970-es években ez a folyamat lelassult.
Csauscher palota
Címer
Templom
|