A Balatontól délre elterülő egykor mocsaras, lápos vidék a török hódoltság idején élénk hadmozdulatok helyszíne volt, s a jól védhető területeken több kisebb-nagyobb földből, fából, vagy kőből épült erődítést emeltek. Utóbbiak közé tartozik a romos állapotban is jól kivehető kereki Fejérkő vára Balatonföldvártól délre.

A vár érdekessége, hogy legnagyobb része téglából épült, az építtetők csak elvétve használtak követ, főként az alapoknál és a kapuknál. Az eredetileg kétemeletes várból mára csak egy emelet látható, amelynek talán leglátványosabb része a délnyugati oldalon megmaradt 10-12 méter magas saroktoronyszerű épület.

A vár építésének pontos idejét nem ismerjük, de a helység neve először a 12. században Querequi néven jelenik meg egy III. Béla által kiállított oklevélben. A birtok később a pannonhalmi apátság és a székesfehérvári káptalan birtokvitája kapcsán kerül elő.

A várat vélhetően a 14. század első évtizedeiben építették, s Zsigmond király a század végén Marczali Miklós temesi ispánnak adományozta a török elleni védelemben szerzett érdemeiért. A várat a 15. század végén Miksa császár ostromolta, s ennek nyomán az erődítmény néhány évre elnéptelenedett. Később II. Ulászló király a várat a Báthoriaknak adta, 1530-ban pedig Perneszi Ferenc vásárolta meg a családtól.

A török seregek előretörését látva a visszavonuló magyar hadak 1540-ben felrobbantották a várat, nehogy a törökök használni tudják, de a hódítók helyreállították a károkat és a hódoltság teljes ideje alatt megtartották a várat. A török elűzése után a tihanyi vár tartozéka lett Fehérkő. Évszázadok múlva a vár falainak nagy részét a helyiek széthordták, s 1830-ban a közelben épült Kereki templom, illetve az azóta már elpusztult vadászkastély építésénél használták fel - tudható meg a Történelmi Magyarország várai című portálról.