Kásád Magyarország legdélebben fekvő települése.
A Villányi-hegységtől délre, Beremendtől 3 km-re nyugatra, a horvát határtól 2 km-re.
A hajdan mocsaras térségben több patak és halastó is megtalálható volt, magát a falut is vizek zárták körül és ez településszerkezetében mind a mai napig meglátszik.
Története
Első írásos említése Kassat, majd Asady 1294-ből való.
Lakóinak többsége, az ún. Dráva menti sokácok, a 18. század elején költöztek Bosznia felől e területre, de az oszmán uralom alatt a Zrínyiekhez tartozó birtokon már élt néhány sokác család.
A sokácok betelepítése Kásádra szervezett formában történt. Az első betelepülők, egy 1711-es összeírás szerint a következők voltak: Marianus Kovácsovics, Josephus Kovácsovics, Matheus Sarinovics, Benedictus Bosnyák, Michael Oldinacz, Marcus Sokacz, Georgiusz Zágorecz, Petrus Filak, Joannes Svokovics.
Magukkal hozott szokásaikat, népművészetüket és kultúrájukat, a magyarországi horvát nemzetiségen belül, talán a legtovább őrizték meg. Ebben szerepet játszott a település földrajzi adottságaiból eredő elzártságuk is.
Nevezetességei
1984-ben a falu megvásárolt egy 19. század elején épült házat és portáját, és tájházat alakított ki.
|