A csömödéri minden bizonnyal hazánk egyik legdinamikusabban fejlődő kisvasútja, ami elsősorban annak köszönhető, hogy jelenleg is főként eredeti, gazdasági célú feladatát látja el. A teherforgalom bevételei könnyebben lehetővé teszik a turisztikai célú fejlesztéseket is. A jelenlegi 109 kilométeres hálózat 2000-ben, a csömödéri és a lenti vonalak összekötésével jött létre, így az egyesült vasútüzem átvehette a Magyarország leghosszabb kisvasútja megtisztelő címet a kecskeméti vonaltól.

 A csömödéri vonalak építése 1918-ban vette kezdetét a Csömödér-Szentpéterfölde szakasszal, majd 1944-ig több lépcsőben épült meg a több szárnyvonalat és kisebb elágazást magában foglaló hálózat. Az Eszterházy-hitbizomány Bánokszentgyörgy környéki erdeinek faállományát megvásárló zágrábi és csáktornyai kereskedők ezután gőzüzemű kisvasúton jutatták el a fát a csömödéri nagyvasúti átrakóra. A kereskedők hasznát látva a hitbizomány 1922-től saját kezébe vette a fakitermelést, ami a vasúthálózat bővítése mellett a csömödéri fűrészüzem felépültét is magával hozta. A 30-as években kezdődő olajfeltárás nyomán is akadt feladata a kisvasútnak. A bázakerettyei kutak építéséhez szükséges csöveket és építőanyagokat, valamint a munkásokat is kisvonat szállította a helyszínre. A csömödéri vasút- és fűrészüzemet 1945-ben államosították. A kisvasúti vonalak hossza ekkor 60 km-t tett ki.

A vonóerő gerincét képező, ma is használatos C–50-es mozdonyok első példánya 1962-ben jelent meg Csömödéren, majd a gőzvonatás 1965-ben meg is szűnt. Az egykori gőzösök közül a legendás Hany Istók nevűt a nagycenki járműskanzenben, egy másikat pedig a csömödéri állomáson állítottak ki. Hany Istók első szolgálati helye a hansági kisvasutakon volt, nevét ott kapta a vidék mondai alakja után. A gőzüzem történetében új fejezet kezdődött 1999-ben, amikor üzembe állították az erdélyi borszéki kisvasútról vásárolt Ábel nevű gőzmozdonyt. Ábel viszont már nosztalgiából, a kisvasút turisztikai vonzerejének növelése érdekében érkezett Csömödérre. A nyári idényben hétvégenként menetrend szerint közlekedik is, amennyiben a tűzgyújtási tilalom ezt nem akadályozza. Lentiben – szintén az Eszterházy tulajdonú erdők feltárása céljából – 1924-től kezdődött a kisvasútépítés Szilvágy község irányába. A gőzüzemre berendezett vonalak zöme 1928-ig épült meg, majd – a csömödérihez hasonlóan – az 1945-ös államosítást követően is hajtottak végre némi bővítést.

A Szilvágy környéki erdőkből egészen a 2000-ben megvalósult vonalösszekötésig az 1923-ban épült lenti fűrészüzembe hordták a kitermelt fát. A különálló vasút hossza közel 27 km volt.
A csömödéri és lenti vonalak összekötésének gondolata a 90-es évek elején merült fel főként gazdasági okokból, de 1997-ben kezdődött megvalósításánál már a turisztikai szempontok is érvényesültek. A lenti termálfürdő és uszoda, vagy Zrínyi egykori várának maradványai széleskörű vonzerőt jelentenek.
Az új, 6,6 km hosszú összekötő szakasz megépülte és a Lentibe tartó régi vonal megerősítése után a személyvonatok már 32 km-es szakaszon, Lenti–Kistolmács között közlekednek. Az erdők-mezők között zakatoló, vadregényes tájon futó kisvasút végállomása a Csömödértől 18 kilométerre levő Kistolmács. A közeli mesterségesen létrehozott tó horgászásra és fürdőzésre egyaránt alkalmas, így egész napos kikapcsolódást nyújthat az idelátogatóknak. A vasútbarátok számára több különlegességet is tartogat a Csömödéri ÁEV.