Hargita megye román többségű északi részének régióközpontja, a megye negyedik legnépesebb városa. 1956-ban nyilvánítják várossá. Lakossága 1992-ben 17.174 fő, melyből román 11.886, magyar 4.992, egyéb 261 fő. 1996. január 1-én 16.992 lakosa volt. Felfelé ívelő gyógyturizmusának alapját a területén feltörő szénsavas ásványvízforrások teremtették meg. Hegyvidéki környezete, hal- és vadállománya is vonzza a látogatókat. Kezdetben irtványfalu lehetett. Az egykori nagyközség központja a Dombi-tízes nevet viselte, 1786-ban Torda megyéhez tartozott és ekkor a 245 házában összesen 1.472-en laktak. 1850-ben már 470 háza volt, lakossága pedig 2.342 fő volt (2.115 román, 181 magyar, 21 cigány, 13 örmény, 12 német). Az erdők a Lázár, a marosvécsi Kemény, a petelei Bornemissza és a gernyeszegi Teleki földbirtokosok tulajdonát képezték. Egykoriban 72 gáter vágta az erdőt. 1896-ban 64 malma és fűrésze volt. Híres volt a Hordugás kettős fűrész-malom, melynek készítője nagysinki Engel nevű szász volt. Toplica a marosi tutajozás egyik főhelye volt.
A Kelemen-, Görgényi- és Gyergyói-havasok közé zárt Maroshévíz a Maros völgyszorosának kapuja. Neve szláv eredetű hévizet, meleg forrást jelent. A Gyergyói (Maroshévízi) -medence kijáratánál, a Kelemen-havasokhoz tartozó Tárnyica (Tarnita, 1044 m) csúcs lábánál fekszik. Tengerszint fölötti magassága 652 m: 140 m-rel marad el a Gyergyói-medencétől, 230 m-rel Borszéktól és 400 m-rel Bélbortól. Itt kanyarodik föl a 15-ös országút a Maros völgyébol a Szék-patak völgyén át a Borszéki- és a Bélbori-medence felé.
Maroshévíz a Kelemen-, Görgényi- és a Gyergyói-havasok közé zárt kis, eróziós-tektonikus medence központja. A Tárnyica a vulkáni plató része, melynek oldalából bazaltos andezitet termelnek ki. Bazaltoszlopok vannak a Fehérhegy területén is. A Tárnyica zárta le a pliocén korú tavat, amelyet a Maros északnyugat felé később lecsapolt. Az egykori tó szintje elérte a 990 m magasságot a Tárnyica közelében. Az 1044 m magas Tárnyica-tetőn egy É-D-i irányú törésvonal húzódik. A várost átszelő észak-déli törésvonal mentén mezotermális (langyos), gyengén szénsavas források törnek felszínre. Délen Gyegyóvárhegy felől a Maros és mellékvizei által feldarabolt eróziós dombok határolják. A Maros és mellékágai mélyen bevágódtak a vulkáni törmelékekbe. A várostest a mellékvizek (főleg a Vájla) törmelékkúpjaira épült. A meteorológiai állomás szintje 687 m, a Bánffy-fürdőé 680 m. A Bánffy-fürdő közelében egy travertin pad figyelhető meg.