Bár egykor a Magyar Királysághoz tartozott, mégsincs hivatalosan elfogadott magyar elnevezése, mivel soha nem alkotott egységes közigazgatási vagy földrajzi egységet, kivéve az 1921-ben itt alapított Lajtabánságot.

 Története
A római időkben Pannónia provincia része volt. 900 körül a magyarok foglalták el a területet. A középkor folyamán, a magyar királyok, az osztrák hercegek és a német-római csázárok közötti közötti gyakori háborúskodások során a terület egyes várai hosszabb-rövidebb ideig osztrák kézen voltak. 1490-től hat nyugatmagyaroszági uradalom (Szarvkő, Kismarton, Fraknó, Kabold, Borostyánkő, Kőszeg) a Habsburg család birtokába került, és Alsó-Ausztriához tartozott. Miután a 17. században magyar főrendek birtokába jutottak, a magyar országgyűlések ismételt követelésére Fraknót és Kaboldot 1625-ben, többit pedig 1649-ben ismét a Magyar Korona joghatósága alá helyezték. A szintén magyar területen, a Lajtától keletre fekvő sárfenéki (mannersdorfi) uradalom viszont a 15. század végétől osztrák nemesek birtoka volt, ezért ma is Alsó-Ausztriához (és nem Burgenlandhoz) tartozik.

A terület története az első világháború előtt megegyezett Moson vármegye, Sopron vármegye és Vas vármegye nyugati területeinek történetével.

 
A terület Ausztriához csatolásáról az 1919. szeptember 10-én aláírt Saint Germain-i békeszerződés rendelkezett. A békeszerződés szerint Ausztria eredetileg 4312 km˛ területet kapott volna 341 ezer lakossal. Az 1921. október 13-i Velencei Egyezmény viszont úgy rendelkezett, hogy Ausztriához ennél kisebb terület kerüljön, méghozzá 3967 km˛ 287 ezer lakossal. Sopronról és környékéről pedig népszavazással kellett dönteni, melynek eredményeként a város Magyarországé maradt. A választások körülményeit osztrák oldalról sokak kétségbe vonták. Az 1922-ben véglegesített magyar–osztrák határ lett az egyetlen, amely viszonylag megegyezett az addigi etnikai határral.

Az új tartomány 1922-ben elfogadott neve onnan ered, hogy mind a négy magyar vármegye német neve, melyből területet szántak neki, a -burg (vár) szóval végződik: Komitat Pressburg (Pozsony vármegye), Komitat Wieselburg (Moson vármegye), Komitat Ödenburg (Sopron vármegye) és Komitat Eisenburg (Vas vármegye). Az eredeti elnevezés Vierburgenland lett volna, utalva a négy vármegyére, mivel azonban a véglegesen megállapított határok közé nem került Pozsony megyéből semmi, ezért a szám a név elejéről elmaradt.

Az egykori magyar járási beosztást lényegében átvették, és azon kevés lényeges változtatást hajtottak végre. A Szentgotthárdi járás odakerült részéből megalakították a Gyanafalvi járást, a többi csonka járások (Rajkai, Magyaróvári, Soproni, Kőszegi, Szombathelyi, Körmendi) községeit célszerűen eloszották. 1938-ban 7 települést a Németújvári járástól a Felsőőri járáshoz csatoltak.

Az Anschluß után Burgenland közigazgatási egységként megszűnt létezni, területét Reichsgau Niederdonau és Reichsgau Steiermark között osztották fel. A tartományt csak 1945-ben állították helyre.

1971. január 1-jén pedig az addigi 319 községből 138-at alkottak. Ezek egy részét azonban 2000 után bírósági ítéletek érvénytelennek mondták ki, mivel a községegyesítésekre vonatkozó eljárási szabályokat nem minden esetben tartották be a reform végrehajtása során.

 
 Népesség
A tartomány lakosságának túlnyomó része német, 5,9% a horvátok, kb. 2,4% a magyarok aránya. Ennél kisebb számban élnek még romák a tartományban (0,1%). Az 1981-es népszámlálási adatok szerint 4147 fő vallotta magát magyarnak (etnikai magyar) vagy olyannak aki beszéli a magyart és magyar származásúnak tartja magát. Jelentős magyar lakosság csak Felsőőr és Felsőpulya környékén található.