Vereckei-hágó
Az Északkeleti-Kárpátok gerincén, a Latorca és a Sztrijbe ömlő Opor folyó völgye között helyezkedik el. A hágó tengerszint feletti magassága 841 méter. Ma a Lvivbe tartó országút elkerüli. A hágóra Alsóvereckén keresztül lehet feljutni, meglehetősen rossz minőségű kacskaringós úton.
A Millecentenáriumi emlékmű a Vereckei-hágón
Ősidők óta használt út. 895-ben a honfoglaló magyarok többsége a Vereckei-hágón keresztül érkezett a Kárpát-medencébe. 1241-ben a mongol-tatár fősereg itt tört be Magyarországra. Az első világháború idején, 1914-ben az osztrák–magyar csapatok súlyos harcokat vívtak a hagónál az orosz cári csapatokkal. A második világháború idején szintén súlyos harcok voltak a hágó környékén (az Árpád-vonal völgyzáraihoz tartozó erődítmények ma is láthatóak). 1980-tól az országút elkerüli a Vereckei-hágót.
A hágón a valóban lenyűgöző természeti szépségen kívül kevés a látnivaló.
Az 1896-ban, a millennium évében állított honfoglalási emlékmű a csehszlovák korszakot (1920–1939) még átvészelte. Az 1940-es évek második felében azonban a rajta elhelyezett emléktáblákat leverték, majd az 1950-es évek közepén az egész emlékművet szétbontották. A felső részét alkotó obeliszk ma a közeli Tuholka faluban a községháza előtt áll.
A hágón napjainkban egy ukrán emlékmű található, amely azon partizánoknak (szicsgárdisták) állít emléket, akiket – az azóta megcáfolt ukrán történelmi elmélet szerint – Kárpátalja 1939-es visszacsatolásakor a magyarok végeztek ki. A mögötte álló, havasi pásztort ábrázoló szobor a szovjet időből származik.
A magyar honfoglalás millecentenáriumában a hágótól kissé távolabb, egy teljes panorámát kínáló ponton állították fel az emlékműtorzót. Az emlékmű befejezésre vár, mivel egyes ukrán politikai és nacionalista szervezetek eddig meggátolták a befejezését.
|