Az itt nyugvó 4500 katona nagy többsége nem magyar, mégis közmegbecsülésnek örvendő emlékhelye városunknak.

A középkori magyar települések lakossága, a katolikus szokás és törvény szerint a templomban, illetve körülötte temette el halottait. Gyakorlatilag körbe ölelték a lakott területeket, a kegyeleti parkok. A városban időről-időre végigsöprő ragályos betegségekben elhunytakat mégsem a felekezeti temetőkben temették el, hanem, igen sokszor kellett különleges, úgynevezett járványtemetőről gondoskodni. Az ilyen temetőket aztán a járványok után azonnal bezárták, csupán néhányat nyitottak meg több évtized múlva.
Sajátos temetőhelyek voltak még a város katonai temetői is.

A múlt századi Debrecent körülvevő önálló szőlőskertek egyike volt a Csigekert. Csigekerten túl zajlott le a szabadságharc utolsó csatája, az 1849. augusztus 2.-i debreceni csata. A végzetes ütközet halottait nem a felekezeti temetőkben, hanem a Csigekert szélén, a Csigedomb oldalában temették el. A 112 honvéd és a 634 orosz katona elhantolását követően lezárt Honvédtemetőt később sem vették állandó használatba.
A Honvédtemető helyét a Nagysándor József tábornok által vezényelt maroknyi honvédsereg és a tízszeres túlerőben lévő orosz katonaság közötti egyenlőtlen harc helyszíne, a várostól 4-5 kilométerre lefolyt csata határozta meg.
Az 1812-es térképek itt egy pestises temetőt ábrázolnak.

1849. augusztusában rekkenő hőségben a fokozott járványveszélyt kellett azonnal elhárítani. Az ütközet után az orosz parancsnokság háromnapi szabadrablást engedélyezett a győztes csapatának, és addig a csata terét teljesen elzárta. A parancsnokság csupán negyedik napon tette a városi hatóság feladatává az elesettek eltemetését. A csatában elesett katonákon kivül, az azt követő napokban a kórházakban még ezerre tehető orosz katonát, többségükben kolerás betegeket is ekkor temették el. A járványtól való félelem miatt a régebben itt kialakított járványtemetőt nyították meg, és a temetések után azonnal le is zárták.

A szabadságharc kiemelkedő városi kegyhelyét legközelebb az I. világháború idején nyították meg. A harcterekről Debrecenbe szállított sebesült katonákat az akkori Újvárosi (Bartok Béla) út és a Honvédtemető utca szögében megépült katonai kórházban ápolták.Az itt elhunyt katonák részére nyitották meg újból a közeli temetőt és az odavezető Honvédtemető utcát is éppen emiatt látták el szilárd burkolattal. A háborút követően ismételten lezárt Honvédtemetőt vagy másnéven Hősök Temetőjét a II. világháborúban elhunyt magyar és német katonák eltemetésére újból használatba vették, majd ismét lezárták.

HONVÉDEMLÉKEINK: a "HALDOKLÓ OROSZLÁN"

A hálás utókor még a kedvezőtlen politikai körülmények között is igyekezett megemlékezni a honvédhősökről. A ma is meglévő "Haldokló oroszlán" című impozáns emlékművet már igen korán, 1861-ben elkészítették Marschalkó János szobrászművésszel, a Lánchíd oroszlánjainak alkotójával. Sóskúti kőből készült szobrot, Komlóssy Imre tervei alapján faragták ki. Eredetileg SZARKA HUSZÁRKAPÍTÁNY sírjára szánt, de hat évig rejtekhelyen őrzött kompozíciót a kiegyezés évében 1867. augusztus 2.-án ünnepélyes keretek között leplezték le a Református Kollégium előtti Emlékkertben, egy mesterséges dombon. A 4 méter hosszú és 3 méter magasságú monumentális emlékművet, 1899-ben innen helyezték át a debreceni csata ötvenéves évfordulóján a Honvédtemetőbe, ahol a volt Csigedomb legmagasabb pontjára állították.

A hős honvédekre a tömegsír felett 1885. március 15.-én felavatott emléktábla is emlékeztet. A ma is látható vörösmárvány emlék Boross Sándor Kőfaragó mester ajándéka volt. A tábla felírata:

HONVÉDEK
» NÉVTELEN FÉLISTENEK «
NYUGSZANAK ITT,
A KIK HŐSIES VITÉZSÉGGEL
KÜZDÖTTEK A MAGYAR HAZÁÉRT
ENNEK SZABADSÁGÁÉRT
ÉS A NEMZETI FÜGGETLENSÉGÉÉRT.
ELVÉRZETTEK, DICSŐEN HARCZOLVA
A DEBRECZENI CSATÁBAN:
1849. AUGUSZTUS 2.

LEGYEN EMLÉKÜK ÖRÖK!
ESZMÉIK GYŐZELMÉBEN ÉRJÉK EL
MIELŐBB A FELTÁMADÁST!

EMELTETETT 1885. MÁRC. 15.

A HŐSÖK MAUZÓLEUMA, A DEBRECENI HONVÉDTEMETŐBEN

A Hősök Temetőjében 1932.-ben készült el a Hősök Mauzóleuma. Az impozáns épületet, amelyet Lechner Jenő és Szontág Pál tervezett, a temető legmagasabb pontján a Csigedomb tetején építették fel. Az addig ott állt "Haldokló oroszlán" a mauzóleum lépcsőjében építve, az épület tengelyében nyerte el végső helyét.

A HADISÍROK MAI GONDOZÓI: NÉMETEK ÉS MAGYAROK

A Honvédtemető mindig a közfigyelem középpontjában állt, még akkor is ha hosszabb-rövidebb időre néha-néha kiesett a politika és a mindennapi köztudatból. Ilyen periódus volt a II. világháborút követő időszak. Ebben az időben erősen rendezetlen, egyre inkább "csövesek" tanyájává vált a környezete.
1980-as években a temető rendbetétele megkezdődött, sőt sor került az első katonai tiszteletadással végzett koszorúzásra is, amit azóta különböző alkalmakhoz kapcsolódva rendszeresen gyakorol mind a hadsereg, mind a civil társadalom, vagy akár magánemberek is.
Az utóbbi években a temető gondozása rendszerré vált. A munkában rendszeresen részt vesz a Német Hadisírgondozó Szövetség, a Magyar Honvédség továbbá az Önkormányzat is.
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.