Kalocsa
Kalocsát eredetileg Colocsa (ejtsd: Koloksza) néven illették: a colosa lápos területet jelent és Kalocsa területe a Duna mocsaras árterén feküdt. A török időkben a helytelen fordítások következtében Kalokia néven emlegették. Így alakult ki a város mai neve az 1750-es évekre.
Jelentős történelmi múltra tekint vissza Kalocsa, hiszen a honfoglalás óta város, István óta a magyarság egyik kiemelkedő kulturális központja. A város egyike a négy magyarországi római katolikus érseki székhelynek, az államalapítás óta a magyar katolicizmus második központja. Híres iskolaváros, a 18. századtól meginduló oktatás az egyik legkiválóbb iskolai központtá tette a várost országos szinten. Legnevezetesebb épületei közé tartozik a kalocsai főszékesegyház, az érseki palota és a csillagászati obszervatórium, emellett jelentős értékeket őriz a város nagy belvárosa, a hozzá tartozó kikötő és több puszta is.
Mikor megalapították a várost, csak a város alatti hosszúkás dombon kezdtek építkezni, mivel a területet mindkét oldaláról vízfolyás határolta, ezért csak a domb teteje nem volt mocsaras. Az egyház egészen a mai belvárosi iskoláig épületeket birtokolt, ezeknek a központja lett a mai Fő tér. Itt volt a vár, a székesegyház, az iskolák stb. Ez volt az érseki központ, a város magja. A polgári lakosság az érsekség által diktált főúti tengely mentén építkezett tovább, ezért is olyan szűk és hosszú a mai belváros. Ennek a székhelye a mai sétálóutca területén fekvő tér lehetett.
|