Fogarasi havasok
A Déli-Kárpátok legmagasabb és legegységesebb hegylánca. Felszínének nagy része 2000 méter feletti, több csúcsa pedig 2500 méter fölé emelkedik. Alakja asszimetrikus, északon a völgyek és a lejtők rövidek és meredekek, déli lejtői pedig enyhébbek, és itt a völgyek is hosszabbak.
A főgerinc magassága viszonylag egyenletes, átlagos magassága 2350 méter, hosszúsága 70 km.
A gerincen nem alakult ki mély átjáró vagy szoros, amely megfelelő átkelést bizosítana az északi és a déli oldalak között, így a legalacsonyabb hágó is 2177 méter magas.
A Fogarasi-havasok éghajlata hűvös, csapadékos, zord telekkel és rövid, hűvös nyarakkal. A hó a magasabban fekvő területeken csak május vége körül olvad el, de nagyobb, akár sízésre alkalmas hófoltokkal július, augusztus környékén is találkozhatunk. Télen a hóréteg vastagsága elérheti a 7-8 métert is. A nagy havazások után igen nagy a lavinaveszély.
Az elmúlt évtizedekben több kisebb-nagyobb barlangot is feltártak, melyeket a felszín alatti patakok és több méter magas vízesések teszik változatossá és érdekessé. A sziklás gericek között meghúzódó csillogó tavak vagy tengerszemek a hegység különleges színfoltjai.
A Fogarasi-havasokban, sajnos, kevés a védetté nyilvánított terület, és védelmük sem biztosított.
A Bâlea Rezervátumot 1932-ben nyílvánították védetté, területe 180 ha. A terület magában foglalja a hegység legnagyobb tengerszemét, a Bilea-tavat és környékét.
A Vádi nárciszrét a Fogarasi-havasok északkeleti lábánál, Vád helység mellett, 400 ha-on terül el.
A Kisárpás-völgyi vadászati rezervátum a zergecsapatok menedékhelye.
A Porcsesdi (Vöröstorony) őslénytani rezervátum nem más mint egy kis mészkőfolt, mely megőrizte az 50 millió éves, trópusi tenger egykori élővilágát.
A 2500 méter körüli csúcsok és a 2000 m magasban megtalálható tengerszemek Erdély egyik legcsodálatosabb vidékévé varázsolják a tájat.
A környék tisztasága és a szállások minősége nagyon sokat javult az utóbbi időben, főleg a tó környéki magánpanziók ajánlhatók az utasoknak.
|