Balmazújváros története

A mai Balmazújváros környéke már ősidők óta lakott terület. Az a település, ami a honfoglalás után alakult, a tatárjárás idején teljesen elpusztult. A mai település belterületén keresendő Hímes birtokot a pápai tizedjegyzék először 1332-ben említi. A település neve 1465-től bizonyosan Újváros. Mátyás király 1465-ben kelt oklevele 3 országos vásár és egy egyheti vásár tartását engedélyezte Újvárosnak. Az oklevél a vásártartási jog mellett mezővárosi jogokkal is felruházta a települést. A Hunyadiak alatt Újváros virágzó mezővárossá fejlődött. A település 1591 és 1610 között lakatlan volt, majd csak az 1720-as évekre érte el ismét korábbi lélekszámát. Mária Terézia 1753-ban az Andrássy családnak adományozta az egész újvárosi határt. Ekkor került sor arra, hogy a városi joggal bíró Újvárost ismét faluvá süllyesztették vissza (1773). A falu 1798-ban a Semsey család birtoka lett. A 19. század második felében megindult itt is a kapitalizálódás. A már korábban is differenciált lakosság rétegződése felgyorsult.
1877-ben megváltozott a település közigazgatási beosztása, Újváros Szabolcs vármegyétől Hajdú vármegyéhez került és járási székhely lett. A megszálló román csapatok 1919. április 23-án értek ide és csak egy év múltán vonultak ki. 1944. október 22-én ért véget a II. világháború a város számára.
Ezt követően a legjelentősebb esemény a földreform volt, a földnélküliséggel sújtott Újvároson.
Balmazújváros 1989. március 15-én ismét városi címet kapott.

A kastély története

Az új kastély a korábbi "földesúri kastély" helyén épült, a munkálatok már 1798-ban elkezdődtek az Andrássy család által felhalmozott építőanyagból, ugyanis ők új, reprezentatív rezidenciát akartak építeni. Egy későbbi tiszttartói levélből tudjuk, hogy Semsey András már 1805-re elkészült az új kastéllyal és a hozzákapcsolódó több hektáros kastélykerttel. Az épületről ezen szakaszáról nincs az építészeti stílusra vonatkozó információnk, de valószínű, hogy későbarokkos jegyek uralkodtak rajta. A mostani késői klasszicista stílusát az 1840 körüli átépítés során nyerte el. A kastélyt a XIX. század végéig folyamatosan használták, utána már kevesebb bútorral csak vadászatokra, többnyire csak a jószágigazgató lakta. A kastély utolsó Semsey családból származó tulajdonosa Semsey András Andor, aki 1941-től Argentínában élt. A kastély 1944-től deportáló helyként szolgált, majd a háború után államosították és többféle funkciót töltött be, volt könyvtár, művelődési központ, OTP, utoljára pedig bútorraktár. 2004-től üresen, elhagyatottan állt. 2013-ban kezdték meg felújítását, és 2013 decemberére végeztek is vele. Ma itt működik a múzeum.

Egyéb

Belépőjegy:

felnőtt: 500 Ft
diák/nyugdíjas: 250 Ft
családi (2 felnőtt és 2 gyerek): 1300 Ft
csoportos diák/csoportos nyugdíjas (10+1 fő): 2000 Ft
csoportos felnőtt (10+1 fő): 4500 Ft
tárlatvezetés: 1000 Ft
fényképezés: 500 Ft

Nyitva tartás:

hétfő, vasárnap: zárva
kedd-szombat: 10:00-16:00

Egyéb

A kastély bejárata nem az út felől van, hanem ezen a ponton.  N 47° 36,735' E 21° 20,667'


Semsey Andorról

Semsey Andor (Kassa, 1833. december 22. - Budapest, 1923. augusztus 14.) nagybirtokos, az MTA tagja, természetbúvár, a magyar tudomány mecénása.
A Magyaróvári Császári és Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézet elvégzése után német, holland és skót főiskolákon folytatott gazdasági tanulmányokat. Mintegy negyvenezer holdnyi földbirtoka volt, de a gazdálkodásban nem lelte örömét, ezért 1866-ban bérbe adta összes birtokát, és Pestre költözött. Érdeklődése a természettudományokra, elsősorban az ásványtanra és a földtanra irányult. Felkereste Európa legfontosabb földtani intézeteit és múzeumait, s számos ásvány- és kőzetgyűjteményt vásárolt meg múzeumaink számára. Marseille-ben 1882-ben megvette az elhunyt Henri Coquand professzor huszonnyolcezer darabból álló ásványgyűjteményét, és a Földtani Intézetnek adományozta. Az ő jóvoltából került a Magyar Nemzeti Múzeumba a világ akkori leghíresebb gyűjteményei közül a Spindler-, a Béranger- és az Esterházy-féle kövületkollekció. A neves gyűjtők anyagának megvásárlásával világhírűvé fejlesztette a Nemzeti Múzeum meteoritgyűjteményét. Ezt a kollekciót ő maga rendszerezte, megadva a lehullás helyét, idejét és az egyes darabok jellemző adatait, mindezt A Magyar Nemzeti Múzeum meteorit gyűjteménye címmel közleményben adta ki. Gyakorlatilag teljes vagyonát, több mint kétmillió aranykoronát a hazai tudományos élet támogatására áldozta. Támogatta Herman Ottó kutatásait, Eötvös Loránd gravitációs kísérleteit, a geológusok és geográfusok kutatásait és külföldi útjait. Az ő támogatása tette lehetővé a Balaton-monográfia kiadását is. 1890-ben százezer forintos alapítványt hozott létre a Magyar Tudományos Akadémia szakkönyvkiadásának javára, és nagy összeggel járult hozzá az 1895-ben életre hívott Eötvös Kollégium alaptőkéjéhez. "Mindnyájunk kötelessége, hogy hazánk előrehaladásán közremunkálkodjunk" - írta és erre példát is mutatott.





Azt még érdemes tudni Semsey Andorról, hogy a földtudományok értő mecénása volt. Ezért tiszteletére Krenner J. két, Felsőbányán talált ásványt is elnevezett róla.





 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.