Márokpapi középkori temploma, a Bereg ékszerdoboza
A templom a XIV. század elején koragótikus stílusban épült, keletelt, Szűz Mária tiszteletére szentelték. Szentélye egyenes záródású, keresztboltozatos, 2 gót ablak díszíti. A diadalív csúcsíves. A hajó egyhajós, egyszínűre mázolt fakazettás deszkamennyezetes, 3 csúcsíves ablaknyíláson áramolhat be ide a fény, zsindellyel fedett, támpillérek támasztják. Nyugati főbejárata faragott kőkeretes, csúcsíves és szemöldökgyámos. A fa harangtornyot 1717-ben ácsolták, szoknyás, galériás, fiatorony nélküli, zsindellyel fedett. A falu és temploma a XVI. században református hitre tért át.
Bejárat
A XV. századi alakos, majd a XVII századi virágos festését (amelyek a vakolat és meszelés alatt rejtőztek 1775 után) 1937-ben nagyrészt leverték, a XVIII. századi fakazettás virágos famennyezete, zsindellyel borított tetőzete, népies barokk berendezése a templom 1939-es villámcsapás miatti leégésekor semmisült meg.
A templom 1999-2003 közötti helyreállításakor rekonstruálták a középkori tereket, visszaállították az eredeti tetőzetet, helyreállították a csúcsíves ablaknyílásokat, visszaépítették a sekrestyét, feltárták a megmaradt (kevés) alakos és (több) virágos falfestést. Utóbbi reneszánsz ihletésű, rendkívül hasonlít a közeli Csaroda és Lónya (GCLONA) ornamentikus virágos díszítéséhez, a festett virágos kazettás famennyezetekkel (Tákos GCTACS, Csetfalva GCCSET, Szalóka, Gyügye, Sonkád, Csenger GCCSKT, Csengersima GCCSST) a Felső-Tiszavidék jellegzetességei és gyöngyszemei. Ezeket a motívumokat (virágokat és leveleket) láthatjuk viszont a szatmári és beregi keresztszemes hímzésekben.
|