Rhédey-kastély, Zsáka
A település Hajdú-Bihar megye déli részén, a Debrecent Szegeddel összekötő 47-es számú főútvonal mellett, a megyeszékhelytől 51 km-re, Berettyóújfalutól 16 km-re délnyugatra, Békéscsabától 80 km-re északkelet irányában, a Bihari-sík nyugati részén fekszik.
ZSÁKA TÖRTÉNELME:
Zsáka a Váradi Regestrum szerint már 1214-35 között létezett. A kutatások szerint az Árpád-kori Izsólaka helynév az 1330-as években rövidül Izsákára. Az 1514-es Dózsa-féle parasztháborút követően erősítik meg az Izsákai család udvarházát, és készül el 1540-re a zsákai vár. Igazi erőssége azonban nem a sárfalakban rejlett, hanem abban, hogy vízjárta, jól védhető helyen épült - ezzel magyarázható, hogy Bocskai István az erdélyi hadjárata előtt idehozatta kincseit. A vár a Szejdi dúlásnak még ellenállt, de a XVII. század végére állapota egyre romlik, bár Thököly még két alkalommal is itt száll meg 1693-ban. Miután Nagyváradot felszabadították a török uralom alól, Biharban is megindult az elnéptelenedett falvak visszatelepülése. A lakosság egy része visszatért Zsákára, és gyarapodott a település lélekszáma a románok betelepülésével is. A település az 1940-es években volt a legnépesebb, lakóinak száma akkor megközelítette a 3500 főt. A lakosság lélekszáma az 1980-as évek végétől fokozatosan 2000 alá csökkent. Az 1970-es és 1980-as években négy, egymáshoz közel fekvő település - Furta, Zsáka, Vekerd, Darvas - székhelyközsége, 1992-ben a társközségi jogviszony megszűnt, a falvak ismét önállóan szervezik életüket.
RHÉDEY-KASTÉLY:
Az 1858-ban épült kastély gróf Rhédey Gábor építette. Bástyaszerű elemekkel díszített formájával hívja fel magára a figyelmet, magán viselve a XIX. század kedvelt építészeti stílusának, a romantikus historicizmusnak a jegyeit.
Az eredeti építőjét nem ismerjük, a kutatások azonban a Dél-Németországi rundbogen stílust vélik felfedezni vonalaiban, a romantikus historicizmusnak a jegyeit.
Az oldalrizalitokkal tagolt épület közepén álló torony egy ősibb megjelenést tükrözve "öregtoronyként" jelenik meg.
A kocsiállóból nyíló középső tér kétoldalt kétmenetes elrendezésben négy-négy nagy, eltérő méretű, így különböző funkciójú helyiség található. A reprezentatívabb fogadóteret és a folyosókat falfestések díszítették, melyeket később megsemmisítettek. A megmaradt beépített szekrények ajtajain vadász témájú domborművek láthatóak.
Egyes feltételezések szerint az épület helyén már korábban is tiszttartóház állt. Erre enged következtetni a pince szabálytalan szerkezete, elrendezése.
Míg kívül egységes megformálást találunk, addig a belső szerkezete korántsem szimmetrikus a későbbi szükségszerű átalakítások miatt.
|