Az Ónodi vár

Czudar Péter, a falu egyik XIV. századi birtokosa közel a Hernád torkolatához, a Sajó egyik kanyarulatában kővárat kezdett építeni. Védelmi szempontból ez igen kedvező volt, hiszen három oldalról is védte a folyó, de sem a tervezéskor, sem a kivitelezéskor nem egy majdani végvári funkcióból indultak ki. Korábban Borsod megyében nem volt kővár. A Czudar család 1470-es férfiági kihalása után Rozgonyi, Perényi, Báthory, majd Losonczi Anna voltak a vár urai. 1561-ben és 1582-ben a várat a törökök ostromolták, 1596-tól - Eger török kézre jutása után - a fő védővonalat Ónod vára jelentette Diósgyőr és Szendrő mellett. 1602-ben újjáépítik a várat, de 1639-ben a török kirabolta és felgyújtotta. Újjáépítéséhez Lorántffy Zsuzsanna járult hozzá. 1682-ben az újjáépített várat német parancsnoka kétnapi ostrom után feladta, de Ibrahim, budai basa a vele szövetséges Thököly kurucainak kezében hagyta.
Az ónodi uradalom ekkortól Thököly Imréé és feleségéé, Zrínyi Ilonáé több éven át. Az elpusztult várost és a megrongált várat újra kellett építeni. Thököly 1684-ben írott levele erről tanúskodik. 1685-ben ismét német, majd 1688-ban török kézre került. Ekkor annyira szétlőtték, hogy védelmi funkciójának már nem felelt meg, II. Rákóczi Ferenc alatt katonai tábori szállásként használták. A kurucok katonai sikereikre alapozva tárgyalásokat kezdtek a bécsi udvarral, amely nem volt hajlandó a fő követelések teljesítésére. Ilyen körülmények között ült össze Ónodon 1707. május 31-én az országgyűlés, június 13-án kimondták a Habsburg-ház trónfosztását és kikiáltották Magyarország függetlenségét. A kuruc harcok befejeződése után a vár tovább pusztult, köveit urai, majd a lakosság is építésekhez széthordta. A környék falvai közül Ónod község neve forrott leginkább össze a várral. Minden egyes ostrom után megsarcolták, gyakran fel is égették, de mindig újjáépült.

Feljárat a toronyba

Az egyik terem

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.