A szlovák-ukrán határvidékre vezet el titeket. Ez a terület Bodrogköz, illetve Ung-vidék néven ismert, és a történelmi Magyarországhoz tartozott (a lakosság túlnyomó részben ma is magyar). A trianoni békeszerződés a Felvidéket az akkor megalakult Csehszlovákiának itélte, és mivel a határvonalat a Munkács- Kassa vasútvonaltól délre húzta meg, a Bodrogköz északi része is a határon túlra került. A második világháború után a szovjet hadsereg megszállta az Ungvár- Máramarossziget közé eső területet (Kárpátalja) és Kárpátontúli terület néven bekebelezte a Szovjetunióba. Ennek felbomlásakor Kárpátalját az újonnan létrejött Ukrajna örökölte.

A szovjet (ukrán) határ meghúzásakor sem etnikai, sem földrajzi határokat nem vettek figyelembe, igy történt, hogy a magyarlakta Szelmenc falu keleti része mindmáig Ukrajnában (Soloncy), nyugati része Szlovákiában (Velky Slemence) van. A határvonal az egykori berlini falhoz hasonlóan a falu főutcáján keresztben húzódott, hermetikusan elzárva a két településrészt. 2005-ig szögesdrót védte, a szovjet/ukrán katonaság szigorúan őrizte, igy a rokonok, szomszédok még csak nem is beszélgethettek egymással, látogatóba meg csak vagy 40 km-es kerülővel mehettek, már ha kaptak vizumot. A helyzet Ukrajna illetve Szlovákia létrejötte után sem javult sokat, mignem 2005 karácsonyára az Amerikában élő magyarok, illetve a magyar kormány közbenjárására sikerült határátkelőt nyitni a föutcán.

Igy mostmár gondos határellenőrzés után közvetlenül meg lehet látogatni a két házzal arrább lakó sógort, vagy euróért olcsón bevásárolni :).
Közadakozásból egy-egy szépen faragott fél-székelykaput állitottak a határvonal mindkét oldalára, amely a szétválasztottság ellenére is összetartozást jelképezi. (székelyudvarhelyi mesterek munkája). Egy, az adományozók neveit megörökitő táblát is elhelyeztek  de ez eltűnt.

 Szelmeccel szomszédos Dobóruszka (Ruska) . A falut 1332-ben emlitik először. Ebben a kis faluban született Dobó István, az egri vár védője. A falu a Dobó család birtoka volt, és Dobó István innen emelkedett az egri várkapitány, majd a győzelem után a erdélyi vajda tisztségéig. Késöbb hamis vádak alapján bebörtönözték, és kiszabadulása után tért vissza Dobóruszkára, de itt hamarosan meghalt. A templomban többször végeztek régészeti feltárást, és 2007-ben végül megtalálták és azonositották az egri hös csontjait, amelyeket egy vörösmárványból készült szarkofágban helyeztek el.
A templom pontos kora nem ismert, legkorábbi részei gótikus stilusúak, de sokszor átépitették és kibővitették. Az utolsó nagy bővitésre az első világháború idején került sor, és már a frissen megalakult Csehszlovákiában fejezödött be. Egyházi központ volt, amelyhez számos környékbeli falu tartozott. Kárpátalja szovjet megszállása után ezeknek jó része a határon túlra került, igy most kissé túlméretezetté vált. A faluban látható még néhány szép hagyományos parasztház is.

Megközelités
Ezek a falvak szó szerint a világ végén vannak, vasútállomásuk nincs. Autóval megközelithetőek Nagykapos (Velky Kapusany) felől. Mi inkább a kerékpáros megközelitést javasoljuk (mi is ezt tettük).
Ekkor Nagykövesdnél (Velky Kamenec) érdemes belépni Szlovákiába, majd Királyhelmecen (Kralovsky Chlmec) és Ágcsernyőn (Cierna nad Tisou) keresztül Bottyán (Bot'any) faluba menni. Itt egy nagyon szép út vezet részben a Latorca gátján egy csak gyalog vagy biciklivel járható  N 48° 28,446' E 22° 7,183' 139 m  Függőhidig majd a Latorca túlparján levö Szirénfalván (Ptruks'a) keresztül visz az út Szelmencre. Ez utóbbi út a térképeken nem szerepel, de biciklivel járható.

Ha a Bodrogközben jártok, érdemes megnézni a kb. 20 km-re levő leleszi prépostságot is.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.